2013. december 2., hétfő

A sárkányölő/Dragonslayer (1981)

A sárkányölő/Dragonslayer (1981)


Fiatal fiú (Caitlin Clarke) vezette kis csapat érkezik egy idős varázsló (Ralph Richardson) kastélyához. Meg akarják kérni, hogy segítsen nekik elpusztítani egy öreg, de annál kegyetlenebb sárkányt, mely a népüket tizedeli. Miután azonban a varázsló váratlanul meghal, ez a feladat az inasára (Peter MacNicol) hárul. Neki azonban nemcsak a sárkánnyal, de a szörnyetegnek időről-időre emberáldozatot adományozó királlyal is meg kell küzdenie.


Egy Disney-mesefilm itt, ebben a blogban? Bizony, ugyanis a „Dragonslayer” egy nem átlagos mesefilm. Matthew Robbins rendező-író műve sivár, felnőtt hangnemű, szürke tónusú és gyakran igen brutális. A sárkány lakhelyének lepusztult, felégetett környéke, magának a varázslónak a kastélya a sötét szobabelsőkkel alaposan megadják a film alaphangulatát. A halálnemek pedig grafikusan erőszakosak: egy pap (Ian „Palpatine” McDiarmid) premier plánban ég szénné, de a király lánya sem jár jobban, őt a sárkány junior kiadásai tépik darabokra. Ha minden igaz, ez utóbbi jelenetből az a momentum, amikor az egyik sárkánybébi egy lábszárcsonkkal a szájában a kamera felé fordul, hiányzik a régi magyar vhs-változatból.


Szóval, ennek a sárkánynak a története horror a javából. És mindez jót tesz a filmnek, mely egy fordulatos, és igencsak szokatlan forgatókönyvvel is rendelkezik.
A sárkány ijesztő, és egyben csodálatos: a barlangjában játszódó jeleneteknek szinte perzselő atmoszférája van. De ugyanennyi gondot fordítottak az alkotók az emberi karakterek kidolgozására is: a fiúból gyönyörű lánnyá változó Caitlin Clarke (aki egy teljes generáció számára tragikus módon, 2004-ben elhunyt), a királyi rendeleteket ravaszul kijátszó apja, vagy éppen a kegyetlen testőrparancsnok mind-mind nagyszerű figurák.



Bár a „Dragonslayer” nem igazán ismert film (és szerintem manapság a Disney sem büszkélkedik vele), nagyon szép sikereket ért el: a zenét (Alex North) és az effektusokat (a sárkány szinte életre kel, olyan valóságosnak tűnik) is Oscarra jelölték. Utóbbi kategóriában egyébként nyerőnek tűnt, de végül egy nem túl ismert film, amelyben egy kalapos, korbácsos régész valami ládát keres, megelőzte a versenyben.

A német kiadású dvd extráknak híján van, de három nyelven és négy felirattal ideális kiadvány, ráadásul a borítón hirdetett 1.85:1-es képaránnyal szemben 2.35:1-ben csodálhatjuk a „Dragonslayer” egyedi látványvilágát.

Végeredmény: Egyedi stílusú, minden igényt kielégítő fantasy-mesefilm

A film: 10 pont
A dvd: 8 pont


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése