A vörös halál álarca/The Masque of the Red Death (1964)

A vörös halál álarca/The Masque of the Red Death (1964)

A pestis, a „vörös halál” pusztít mindenfelé, de a gonosz Prospero herceg biztos benne, hogy kastélyába visszahúzódva őt és talpnyalóit, udvartartását nem fenyegeti veszély. Prospero egy óriási álarcosbált tervez, eközben folyamatosan a Gonoszt kutatja, szórakozásképpen pedig elrabolja, és a várba hurcolja a szépséges Francescát. A katonák Francesca szerelmét és apját is fogságba ejtik; rájuk biztos halál vár, míg Prospero a lánynak gondtalan jövőt ajánl. Vajon sikerül-e megszökni a három szerencsétlen fogolynak Prospero birodalmából? És vajon ki lehet az a vörös csuklyás alak, aki körül arat a halál?

Roger Corman két Edgar Allan Poe által papírra vetett történetből (a címadó mellett a „Hop-Frog”) gyúrta össze ezt az elképesztő látványvilágú, mesterien fényképezett (Nicolas Roeg) horrorfilmet. Azt a horrorfilmet, amelyet sokan egyszerűen csak Corman „legbergmanosabb” művének neveznek, nyilvánvalóan a „A vörös halál…” és „A hetedik pecsét” közti hasonlóságokra célozva. Cormannel kapcsolatban egyébként legendává vált, hogy minden befektetett centje megtérült a filmszakmában, szinte egyedüliként kollégái közül. Ennek megfelelően „A vörös halál…” elkészítésénél is megtalálta a spórolás módját, a forgatást ugyanis 5 hét alatt lezavarta, ráadásul Angliában, ahol még az adófizetéssel sem volt túl sok dolga. Vincent Price monstre alakítást nyújt, karaktere gonoszabb már nem is lehetne, de a többiek is mind nagyon jók. Ha ez a cikk németül íródna, azt hiszem, a film látványvilágára a „Fest für die Augen” lenne a helyes kifejezés. Mindenkinek ajánlom figyelmébe azt a jelenetet, amelyben a gyönyörűséges Jane Asher jó néhány termen halad át, és mindegyik terem más-más színben pompázik; a stáb a felvételhez állítólag külön díszlet építésére kényszerült.

Az 1964-es évjárat ellenére vannak brutális részletei a filmnek. Az állatbőrbe bújt nemesúr fáklyaként történő elégése kellemes látvány, miképpen egy hölgy is nem mindennapi módon veszik oda, őt egy bájos fekete madár csipkedi halálra. Hazel Court karakteréhez fűződik a „The Masque…” legvitatottabb jelenete is, egy szürreális álom, amely 1964-hez mérten kellő szexuális tartalmat árasztott magából, ezért az ezzel foglalkozó bizottság fontolgatta a kivágását (ma már megmosolyogtató mindez, elnézve újra és újra a kérdéses jelenetet).

Ezt a legendás mesterművet mindenkinek látnia kell, és ehhez például a német dvd-kiadás ajánlható, amely az MGM gondozásában jelent meg. Ötféle mono hangsáv (közte az eredeti angollal) van a lemezen hétféle felirattal, a kép 2:35-ös szélesvásznú, és tökéletesen adja vissza a hihetetlen színhasználatot. Sajnos extrák nincsenek, és valahogy az eredeti angol cím is lemaradt a borítóról elöl-hátul (a lemezre viszont rá van írva), így a filmet a „Satanas - Das Schloss der blutigen Bestie” néven kell keresni.

Végeredmény: Szemkápráztató horror, minden gyűjteményben ott a helye

A film: 10 pont

A dvd: 8 pont