2013. december 19., csütörtök

Az őrület torkában/In the Mouth of Madness (1995)

Az őrület torkában/In the Mouth of Madness (1995)


Sutter Cane, a híres-nevezetes horroríró nyomtalanul eltűnik. Kiadója nyugtalankodik, hiszen Cane könyvei óriási sikert aratnak, ráadásul a népesség a könyvesboltokban időnként aprítani kezdi a környezetét, hogy egy-egy példányhoz jusson. Ekkor kerül képbe hősünk, egy Trent nevű biztosítási szakértő, aki nemsokára a kiadó megbízásából útra kel, hogy megtalálja Cane-t. Trent rá is bukkan Cane-re, de a találkozás számára cseppet sem örömteli, ugyanis egy igazi rémálom kellős közepén találja magát… és egy olyan városban, amelyet egy térkép sem jelöl.

A rendező John Carpenter, a színészgárda pedig Sam Neill, Jürgen Prochnow, Charlton Heston, Julie Carmen, John Glover, David Warner és hogy kitörő, őrjöngő örömet okozzak sok ezer női olvasómnak, egy jelenetben a még ifista Hayden Christensen is bebiciklizik a képbe.
Hogy rövid legyek, a film első fele fenomenális. Peregnek az események, ijesztő, remek az atmoszféra, Neill imádnivalóan szarkasztikus - Carpenter látnivalóan elemében van. Ami nekem személy szerint nem tetszett annyira, az a folytatás: a városkában történtek eléggé katyvasz jellegűek, a nyálkás szörnyesdit, és hogy veszélyben az emberiség én eléggé blődnek éreztem, legalábbis ilyen zseniális bevezetés után én többet vártam. Carpenter ekkor már mélyebben belenyúl az effektes dobozba, de ez igazán nem tesz hozzá pluszt a filmhez (magánvéleményem szerint Neill és Carmen autózásakor szimplán a fénnyel és a sötétséggel való játék is hatásosabb, mint a szörnyezés, ráadásul Carpenter időnként már a „The Thing”-et kopizza a nyúlványaival).




Hogy „Az őrület torkában” mégis felüdülés a kilencvenes években már futószalagon kitermelt horrorhulladék közepette, az főleg Sam Neill-nek köszönhető. Neill teljes színészi eszköztárát felvonultatja, gúnyosan mosolyog, ironikusan kommentálja az eseményeket és őrültként is a topon van. A befejezés is kellően pesszimista, és bár szerintem nem üt akkorát, mint amennyire a Rendező Úr szerette volna, mégis sokat segít abban, hogy a film emlékezetes maradjon.

A dvd a Budapest Film apró New Line Cinema-szeletkéjének részeként látott napvilágot. Mikor e sorok íródtak, néhány helyen éppen 399-ért volt kiöntve a földre…

Végeredmény: Bár nem egy "The Thing", de színvonalas Carpenter-horror

A film: 8,5 pont
A dvd: 9 pont


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése