Barbed Wire Dolls/Frauengefängnis (1976)

Barbed Wire Dolls/Frauengefängnis (1976)

Lina Romay újfent börtönbe kerül. Az ok ezúttal az, hogy egy szép napon vélhetően meggyilkolta apját, akit nagyon felkavart, hogy annyi idő után látta a lányát meztelenül aludni, ezért elhatározta, hogy letámadja. Az apuci tehát nem profitált túl sokat ebből a kis közjátékból, de lánya sem: egyenes az útja a már jól ismert jellemzőkkel bíró női börtönbe, amelyet ezúttal egy leszbikus igazgató néni irányít, és egy korrupt kormányzó tart a kezében. A nagy kérdés: vajon meg lehet szökni a rácsok, smasszerek, géppisztolyok elől?

Ha esetleg a Kedves Olvasó csalódott volna a „Des diamants pour l’enfer/Women Behind Bars/Frauengefängnis 3 (1975)” című Franco-darabban, az valószínűleg tágra meredt szemekkel fogja bámulni a „Barbed…” című műremeket. A „Barbed Wire Dolls” Jess Franco egyik legkegyetlenebb, leghírhedtebb filmje, melyben spanyolhon rendezőikonja alaposan a húrok közé csap. Egy kis ízelítő: Romay-t kétszer is félholtra szadizzák egy kínpadra fektetve (másodszor azért, mert szóvá teszi egy géppisztolyos néninek, hogy egértetem van az uzsonnában); Martine Stedilt (aki Franco másik állandó színésznője volt egy ideig, és aki fekete hajjal úgy nézne ki, mint Meg Tilly) a leszbikus diri néni veszi kezelésbe, kezdetnek egy asztalon szüzesség-ellenőrzést végez rajta, majd láncra vereti a leányzót, és egy izomagyú vadbarommal ütlegelteti, hogy nehogy már el tudjon aludni. De van még szimpla grafikus szex, és ujjakkal, majd cigarettával történő önkielégítés is, ha valakinek a fenti mennyiség nem lenne elég.

Sajnos a „Barbed…” is azon filmek hosszú sorát gyarapítja, amelyek húsfelvonultatás híján egy lyukas garast sem érnének. Bár az alakítások elmennek (többnyire csak szenvedni kell), a helyszínből, az operatőri munkából és a forgatókönyvből süt a dilettantizmus. Franco, hogy a költségvetést még jobban leszorítsa, nem alkalmazott operatőrt, hanem maga rángatta a kamerát, és ezt utólag úgy nevezte, hogy „…megelőztem a dogmát: nem használtam sem fényt, sem álló kamerát!” Hát, a budget nélküli kezdetlegességet így is meg lehet magyarázni…

Miután így vérig sértettem minden Franco-hívőt, azért azt szeretném leszögezni: a „Barbed…” egy exploitation-rajongó számára maga a Paradicsom. És mivel én is ezt a rajongótábort gazdagítom, bátran ajánlom e filmet sorstársaimnak, hiszen szinte minden percben nagyban megy a műsor. Csak éppen Cannibal Holocaust-féle mondanivalót, és Ruggero Deodato-féle filmes bravúrt ne várjon tőle senki.

A dvd része egy Angliában megjelent Jess Franco-doboznak, amely nyolc lemezből/filmből áll (a második doboz hatlemezes). A kép szélesvásznú, extrákban pedig dúskálhatunk: interjúk, doku, trailer, galéria, biográfiák, egyéb trailerek. A hang német (angol felirattal) és angol. 70-es exploitation-rajongóknak kötelező.

Végeredmény: Ha szadizmus kell, itt van...

A film: 5,5 pont

A dvd: 9 pont