2013. december 31., kedd

Desideria: La vita interiore/Desideria (1980)

Desideria: La vita interiore/Desideria (1980)


Desideria (Lara Wendel) borzasztóan kövér, és emiatt mindenki kicsúfolja. Nem kivétel mostohaanyja (Stefania Sandrelli) sem, aki ráadásul elárulja azt is, hogy az igazi anya egy prostituált volt. Több sem kell Desideriának: öngyilkosságot kísérel meg. Túléli, és nemsokára másodszor is újjászületik, ugyanis leadva fölösleges kilóit egy igazán szemrevaló szépséggé változik át. A félénk természetből igazi lázadó is válik, Desideria mindenáron végre akar hajtani egy „nagy tervet”, amivel felhívhatja magára a figyelmet. Ehhez ígéretes partnernek látszik egy anarchista (Vittorio Mezzogiorno)…

Bizony, a „Desideria” az a film, amelyet fanatikus Lara Wendel-rajongók nap mint nap lejátszanak, a lemezt (vagy ősi vhs-t) letisztogatják és az asztal közepére helyezve félórát hajlonganak előtte. Az ok egyszerű, Wendel kisasszonynak van néhány lenge öltözetű jelenete a filmben, mindazonáltal én inkább az ifjú hölgy színészi képességeire hívnám fel a figyelmet, mivel azok is elismerésre méltók (annál is inkább, mert az összesen három meztelen jelenet közül kettő egy testdublőr munkássága). A „Desideria” egy eléggé koncepciótlan, hullámzó mű, inkább dráma, mintsem thriller, vagy akár erotikus film. Az utóbbit sugallja a német dvd kiadója, amely egy enyhén fedetlen női testet pakolt a címlapra, mondván így biztos jobban viszik majd a terméket. Szóval, a sztori enyhén felejthető, amolyan mixtúra „coming of age” ifjúsági drámából, majd thrillerből, végül szerelmi drámából. Ami figyelemre méltó, az a színészgárda: Sandrellit ugyan elvesztegetik az alkotók, de Wendel nagy odaadással színészkedik, Klaus Löwitsch (akinél az ember szinte azonnal azt várja, hogy Dózsa László hangján szólaljon meg) remek, mint látens szadista mostohaapa, Vittorio Mezzogiorno pedig mindig a legjobbak közé tartozott. Mezzogiorno egyébként már ebben a filmben demonstrálja, hogy 1994-ben mi vezetett halálához: szinte az összes jelenetében dohányzik („napi száz cigire van szükségem” - nyilatkozta egyszer egy interjúban).



Összességében a „Desideria” színészileg erős, de sztoriját tekintve csalódást keltő, az összhatást tekintve pedig közepes film. A dvd a már említett német kiadás, mely szimplán német hanggal, de rendben lévő képminőséggel jelent meg; hátul a játékidő alaposan el van írva.

Végeredmény: Kiegyensúlyozatlan thrillerdráma elég nagy sztárparádéval

A film: 6 pont
A dvd: 5 pont


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése