2014. június 8., vasárnap

Le foto proibite di una signora per bene/Forbidden Photos of a Lady Above Suspicion (1970)

Le foto proibite di una signora per bene/Forbidden Photos of a Lady Above Suspicion (1970)


Egy fiatalasszony sétálgat a sötét utcában. Hirtelen egy férfi jelenik meg előtte, elkapja és a földre szorítja. De nem az történik, amire számítanánk, a férfi ugyanis váratlanul beszélni kezd: megemlíti, hogy ismeri a nő férjét, és bizonyítéka van rá, hogy az üzletember meggyilkolta az egyik üzlettársát. A nő nem akar hinni az idegennek, de az elengedi és közli, hogy hajlandó átadni a bizonyítékokat, ha eltölt vele egy-két kellemes órát a lakásán. A nő hazaérkezése után férjének nem mond semmit, majd enged a zsarolásnak. Nem sejti, hogy ez csak a kezdet…

Luciano Ercoli 1970-es giallója jó film, kisebb hibákkal. Technikailag minden a helyén van, és még Ennio Morricone is csatasorba állt dallamaival. A történet is rendben van, bár akadnak hiányosságai, de erről majd később. Ami bajom volt a filmmel az annyi, hogy szerintem nem használja ki maximálisan a lehetőségeit. Egyrészt én el tudtam volna képzelni egy jó adag szürrealizmust, a szépséges Dagmar Lassander támadója/zsarolója feltűnései rengeteg alkalmat teremtenének rá. Másrészt a történet (különösen az első fele) tele van szexualitással, de képileg ebből kevés jelenik meg (valószínűleg a korai készítési év, vagy a félelem a cenzoroktól játszott közre). Ez azért is kár, mivel rendkívül érdekes karaktertanulmány a nő figurája, aki tulajdonképpen keveset kéreti magát, és talán még üdítő változatosságot is talál zsarolója szadista szexuális játékaiban; de mint mondottam, ebből a szexuális epizódból a néző csak egy kis csuklókötözést kap.

És hogy a kihagyott lehetőségek helyett Ercoli mire koncentrál? Sajnos egyvalamire, de arra halmozottan: minél többször őrületbe kergeti Lassandert, aki aztán kétségbeesetten bizonygatja a titkos zsaroló létezését fűnek-fának, de mire fű és fa a telefonhoz, ablakhoz satöbbihez lép, a bűnözőnek persze nyoma vész, és természetesen a végső nagy csavarig nem is hisz senki a halálra rémült nőnek. Egy idő után mindez kissé repetitív és unalmas is lehet, mivel a néző tudja, hogy a zsaroló bácsi nagyon is valóságos, és itt bizony felütheti a fejét a türelmetlenebb várakozás a végkifejletre. Szerencsére aztán jön is a végkifejlet, és nem is okoz csalódást. Látszik, hogy pihent agyak csavargatták a sztorit a végletekig, fejre állítva (majdnem) az összes karaktert.



A stáb az ismétlődő részeken szerencsére átsegíti a nézőt, a férj szerepében a „Naked Violence” zsaruja, Pier Paolo Capponi aggódik nejéért, a barátnőt Susan Scott alakítja, de a leghatásosabb a zsaroló bőrébe bújt Simón Andreu, akit Ercoli nem igazán használ ki (mondom, néhány szürreális jelenetet a színésszel elbírtam volna).
Összefoglalva, aki véres, és vadul erotikus giallóra vágyik, az itt rossz helyen kopácsolja az ajtót. A történet egy nagy csattanóra épül, ezért igazából egyszer nézhető, óriási filmes bravúrokkal nem öregbíti a giallók hírnevét.

A dvd (Blue Underground) remek képminőséggel és angol mono hanggal rendelkezik (a BU megint lespórolta a feliratot). Itt kell megjegyeznem, hogy amennyire nem explicit a film, legalább annyira próbálja meg annak beállítani a hátsó borítóra írt szöveg. Egy kis válogatás a borító írója által használt jelzőkből: „fetishistic, sexually-themed, explicit connection between female sexuality and violence, traumatic sexual assault, pornography and perversion, kinky giallo, violent desires, extreme”. Mindezt megfejelik még egy önsimogatós Lassander-képpel is a zuhany alatt, más kérdés, hogy sokra nem mennek vele, mert a hölgy ruhában áztatja magát a vízsugárral - mint írtam, a filmben szinte egy centi meztelenség sincs (csak fényképen). A címlap pedig ebből a szempontból hab a tortán, ugyanis a mellékszereplő Scott egy ágyjelenetét ábrázolja. A BU biztosan eladási rekordot akart dönteni.

Végeredmény: Vannak jobb giallók, de rosszabbak is...

A film: 7 pont
A dvd: 8,5 pont 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése